A történetek lehet hogy hosszuak lesznek de megadom mindig a könyv nevét és címét  Jó szorakozást  Kötetekből áll ez a regény szerintem nagyon jó  Várom a leveleket és akkor folytatom a történetet is mindig 

A ló, akit Csodának hívnak

                                                1.

Új otthona verandájáról Ashleigh Griffen kitekintett a Townsend-birtok körül elterülő legelőkre és a fehér kerítéssel körbevett karámokra. Különös érzés volt itt lenni abban a tudatban, hogy mostantól kezdve ez az otthona. Az utóbbi hónapok jelentették Ashleigh tizenkét évének legszörnyűbb időszakát. Előbb egy vírus söpört végig a család kis tenyészetén, a Kentuckytól északra elterűlő Edgardale-ben. Legjobb tenyészkancáik közül öt elpusztult, s velük együtt egy csikó is. És mintha ez nem lett volna elég, a szülők azt a szomorú bejelentést tették, hogy a biztosítás nem fedezi a veszteséget. Le kellett mondani Edgardale-ről, és el kellet adni a megmaradt állományt. Ashleigh szülei kénytelenek voltak másutt keresni munkát. Szerencsére sikerrel jártak - így kerültek a Townsend-birtokra, tenyésztési vezetőnek. Ashleigh-t sírás fogta el, ha csak rágondolt. A Townsend-birtok éppolyan szép és gondozott volt, mint Edgardale, és több tucat pompás telivér kergetőzött a karámokban. " De ez akkor sem Edgardale" , gondolta Ashleigh, " és a lovak sem a mieink." Mindegyik a birtok tulajdonosáé, Clay Townsendé volt akiről Ashleigh biztosra vette, hogy egy rémes alak. A kislány a veranda kerítésére csapott. Dühös volt a szüleire, amiért eladták Edgardale-t - mindenért haragudott. Nagy sóhajtozások közepette bement a házba. Mr. és Mrs. Griffen a konyhában kávéztak. Mindketten feszültek és fáradtnak tűntek. Talán nem kellene, hogy Ashleigh ilyen dühös legyen rájuk. Úgy látszott, mintha a szülők éppolyan kutyául érezték volna magukat, mint a lányuk. - Indulhatunk? - kérdezte Ashleigh-t az édesanyja. - Menj, és hívd a testvéreidet is. Ashleigh kiment az előszobába, majd elindult föl, az emeletre. - Caroline, Rory! - kiáltotta el magát a lépcsőfordulóhoz érve. - Gyertek, indulunk!................... Folytatás:)

Mivel nem érkezett válasz, bement abba a szobába, amelyet nővérével osztott meg. Bömbölő rádió mellett Caroline épp a ruháit akasztotta a szekrénybe. Tizenöt éves volt, három évvel idősebb, mint Ashleigh, és elképesztően rendes. A szobát egy vonal választotta ketté. Caroline oldala kifogástalanul nézett ki. Ashleigh oldalán ezzel szemben az ágy mellett kicsomagolásra váró dobozok sorakoztak, a bevetetlen ágyat pedig lovas újságok borították. Caroline hátrafordult. - Dolgom van. Meg egyébként sincs kedvem megnézni a Townsend-birtokot. - Nekem sincs - válaszolta Ashleigh -, de ha egyszer kénytelenek leszünk itt élni... Egy csöppet se vagy rá kíváncsi? - Nem sokban különbözhet Edgardale-től. - Nagyobb. Apu azt mondja, van kiképzőistálló. - Na és? Torkig vagyok a lovakkal, és mindazzal, ami velük kapcsolatos. Itt, benn maradok, és rámolom a ruháimat. Utálom ezt a szörnyű felfordulást, így semmit nem lehet megtalálni. Ekkor becsörtettet a szobába hétéves öccsük, Rory. - Mehetünk! - rikkantotta el magát. Túl kicsi volt még ahhoz, hogy megértse, mi is történt Edgardale-ben. Aranyvörös haja az égnek állt, arcán valami maszat éktelenkedett. Caroline-nak is ugyanilyen aranyvörös haja volt, épp csak az övé gondosan fésült. Csak Ashleigh örökölte apja sötét haját és világosbarna szemét. Rory Caroline ágyára vetette magát. Caroline felsikított, és felkapott egy halom ruhát, amit már fogasra tett, és csak a szekrénybe kellett raknia. - Ashleigh ágyán ugrándozz, az úgyis olyan rumlis. Ashleigh megfogta Rory kezét, lehúzta öccsét Caroline ágyáról, és kiterelte a szobából. - Gyere, Rory! Rajta van az öt perc. A szüleik már az előszobába várták őket. - Elkészültetek? - kérdezte Mr. Griffen. - Hol van Caroline? - Nem akar jönni - árulkodott Rory. - Caroline! - kiáltott fel szigorúan Mrs. Griffen - Rád várunk. Ekkor végre Caroline is előkerült. - Miért kell mennem? El akarom pakolni a holmijaimat. - Arra még bőven lesz időd. Most együtt a család - válaszolta az édesanyja. - Mindannyiunknak pocsék érzés, hogy el kellett költöznünk, de legalább hozzuk ki a lehető legjobbat ebből a helyzetből. Akár még jól is érezhetitek magatokat. Mr. Townsend fia veled egykorú lehet. - Tényleg? - csodálkozott el Caroline. - Nem is tudtam. Akkor az iskolában valamelyik órán lehet, hogy összefutunk. Folytatás ha tényleg érdekel akkor írjatok üzit és folytatom :) Ha nem akkor nem :(

 

 

Oldal: Történetek
Minden ami ló és lovas történetek! - © 2008 - 2024 - vagta.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat